Esküvőszervezés s.k.

Biztos lesz olyan vendég, aki húzza a száját, ha neki kell állnia a szállás költségét. Sokan megértik, hogy képtelen mindent a pár fizetni, de lesz olyan, aki erre hivatkozva fogja visszamondani a részvételét, sőt az sem kizárt, hogy a legközelebbi rokonok fognak a legintenzívebben pofákat vágni, hogy ez nekik mennyibe kerül. A legtisztább, ha eldöntjük előre, hogy nem fogunk megharagudni senkire, ha nem jön el, próbáljuk megérteni, hogy nekik ez költséggel jár, de persze nehéz lehet a gondolattal megbarátkozni, ha számunkra fontos személyről van szó.

Nekünk nagy segítség lett volna, ha látunk egyben esküvői költségvetést, és nem csak ilyen cikkeket találok a neten, hogy „hogyan csökkentsd az esküvői kiadásokat?”, amelyben azt javasolják, hogy ne limuzint bérelj, hanem luxusautót. :D Röhej…

Egyébként itt-ott blogon láttam tényleges költségvetéseket (kb 5 éveseket, totál irreális árakkal), de sokkal jellemzőbb, hogy haszontalan tanácsokat adnak, esetleg költség-kalkulátort, ami ugyan hasznos, de attól még lövésed sincs az árakról.

Ezért, úgy döntöttem, hogy készítek egy költségvetést, amelyben 2014-es átlagos árakat fogok írni.

Igen, jól számolod, alsó hangon másfél millióra számíts, ha nagy bulit akarsz. Szerintem van egy csomó teljesen felesleges tétel, ami teljesen elhagyható, vagy megoldható olcsóbban. Az én tippjeim:

- Ha feltétlenül szükségesnek találod az autót, akkor egyszerűen kérj meg egy kedves ismerőst, akinek szép kocsija van, hogy mosassa le és adja kölcsön.

- Vőfély/Ceremóniamester helyett kérj meg egy határozott ismerőst, akinek lehetőleg van szereplési tapasztalata, és látott már életében rendezvényt.

- A menyasszonyi ruhakölcsönzők minden év végén szeretnének megszabadulni a régebbi modelljeiktől, ilyenkor 50.000 Ft-ért nagyon szép darabokat ki lehet fogni.

- Az ültetőkártya, menükártya teljesen felesleges tételek

- Virágokból nem szükséges két tonnát rendelni.

- A dekorációt remekül kivitelezhető saját kezűleg. Számos ötletet találni a neten olcsó, de szép dekorációra.

- Felejtsd el a székszoknyát meg a körasztalokat. A körasztalt kiválthatja a 4 kisebb szögletes asztal összetolva. Székszoknya meg csak akkor kell, ha tényleg effektíve rondák a székek.

- A köszönőajándék elhagyható, de illik adni. Süssetek mézeskalácsot házilag, vagy csináljatok valami más apróságot otthon!

- Kérd meg a násznépet, hogy hozzanak hőálló aprósüteményeket, így azt nem kell cukrászdából hozatni. Még örülni is fognak, hogy segíthettek.

- Esküvőszervezőt csak akkor bízz meg, ha nagyon rutintalanul mozogsz a redezvényszervezés terén, vagy képtelen vagy a szervezéssel foglalkozni idő hiányában!

- A fotós, videós stáb elég, ha a legfontosabb pillanatokat örökítik meg. Egy egész napnyi meló tényleg sokba fog kerülni.

Tartalék mindenképpen legyen, mert csomó olyan lesz, hogy "még 10.000" egy kis ez, "még 20.000" egy kis az!

Figyelem, az alábbi írás szigorúan szubjektív vélemény, nem akar megsérteni sem párokat, sem vőfélyeket!

Ezzel nagyjából be is vezettem, hogy engem kiráz a hideg ettől a vőfélyesditől. Én igazából felfogni sem bírom, hogy miért fizet valaki azért, hogy élete legszebb napján órákon keresztül égessék a családja és a barátai előtt, folyamatosan a szexuális élete legyen terítéken, és belekényszerítsék olyan feladatok elvégzésébe amik gusztustalanok, ízléstelenek, és a legkevésbé sem viccesek.

Köszönöm szépen, nem vagyok prűd, de nem akarok a nagymamám előtt a pina rendeltetésszerű használatáról diskurálni, és nem akarok holmi tojásokat dugdosni a vőlegényem gatyájába. A legutóbbi lagzin, amin voltam, várandós volt a menyasszony, és egész este arról témázott a vőfély, hogy milyen hálószobai aktivitások várhatóak a nászéjszakán.

Egyébként szintén a legutóbbi esküvőn tapasztaltuk a következőket:

-          Amikor behozták a leveshúst, letettek a pár elé egy tálat, amin két csirkecomb volt felállítva V-alakban. A vőfély roppant szellemesnek tartotta megjegyezni, hogy bizonyára a menyasszony combjai is így fognak állni a nászéjszakán. Aztán valami hülye játék keretében kiderült, hogy a combokra madzag van kötve, ezért könnyű volt azokat „ellopni”. Ezt követően a vőlegénynek meg kellett esküdnie, hogy nem fog mást engedni a felesége combjaihoz. Már elnézést, de mi van, ha nem ilyen konvencionális szemléletet képvisel a pár? Amúgy meg, nem kurvára ízléstelen csirkecombokhoz hasonlítani a menyasszony combjait? Meg úgy egyáltalán muszáj a vacsora közben ekkora közönség előtt a szexuális életükről beszélni?

-          Persze, ez még csak az eleje volt a dolognak. A következő játékban a vőfély postásnak öltözött, roppant szellemes kamuleveleket hozott a vőlegény korábbi szeretőitől, majd a menyasszony üzenetét is kézbesítette, ami egy üres boríték volt. Ezt szétvagdosta mindenféle hülye helyeken, majd a végén kihajtogatott belőle egy pinát. Hát, igen, jót nevettünk…

-          Természetesen szó volt a várható utódokról is mindenféle formában – az megint senkit sem érdekelt, hogy az első egyébként már úton van.

-          Ugye ez az egész műfaj arról szól, hogy a vőfély kicsit sem vicces versikékben adja a vendégek tudtára az eseményeket. Például, a „Kedves vendégeink! Elkészült a vacsora, melyet perceken belül tálnak. Jó étvágyat kívánok!” helyett végtelenített történeteket hallhatunk arról, hogy a kakas hogy kapirgált a tyúkszaros udvaron, a malac kergetőzött a mészárossal, a pörkölt meg a bika tökétől finom. Hát, köszi, mellesleg éhen halok, de ezt a bika tökét hanyagolhattuk volna. Egyébként meg az egész teljesen bullshit, a menyecskeruhába öltözött menyecskén utoljára 100 éve volt kendő, de azért a vers szerint be van kötve a feje, ugyebár.

-          Ugye már mindenki közös háztartásban él esküvő előtt a párjával? Akkor nem kell, hogy kikérjenek a szülői házból…

-          Köszönöm szépen, de nem fogok összetört tányérokat söprögetni, azért hogy meggyőződhessünk arról, milyen házias vagyok és ha ki mered mondani, hogy a takarítás a nők feladata, menten képen töröllek egy péklapáttal.

Persze a vőfély elsődleges szerepe a nép terelgetése, az esemény levezénylése. Erre tényleg célszerű megbízni valakit, hiszen nem te akarod kezelni a helyszínen felmerülő problémákat. És mindenkinek sokkal egyszerűbb, ha van egy határozott ember, aki tudja, hogy mikor mi fog következni, és képes a személyzetet, a zenekart és a vendégeket is irányítani. Ha szívesen kihagyod az esküvődön, hogy a vőlegénynek mindenféle tárgyakat kelljen belemártania a lábad közé szorított üvegbe a nagyanyád előtt, akkor szerintem keress egy ceremónia mestert. Ennél meg kitalálsz értelmesebb játékokat.

Egy újabb tétel, amiből általában irdatlan mennyiséget akarunk a lehető legdrágább típusú virágokból, aztán csodálkozunk, hogy újabb 60 ropitól akarnak megfosztani minket. Igen, bevallom nekem is első gondolatom volt a gyakorikérdések ide vonatkozó rovatait átolvasni, de ha logikusan végiggondolom, érthetőnek találom a magas árakat. Én ennél a tételnél nem javaslom a lutrit, de persze hallani olyan sztorit, hogy „én azt mondtam, hogy születésnapra kérem a csokrot, 4000 forint volt, és gyönyörű”. (Személyes véleményem, hogy az esküvőjén minden menyasszony megérdemel egy fullos csokrot.)

Akkor most beszéljük meg, hogy mi határozza meg a virágok árát

-          Természetesen első körben a virágok típusa. (Vannak eleve drágább fajták, pl. orchidea, de azon belül is teljesen változó.) Ha az adott időszakban nincs Magyarországon szezonja a kért virágoknak, akkor nincs min csodálkozni, ha méregdrágán akarják behozni nekünk Afrikából. Ha rákérdezünk a boltban, hogy milyen virágoknak lesz itthon szezonja, biztosan találunk kompromisszumot. Ráadásul rengeteg típus van például orchideából vagy rózsából is, és ezeknek különböző időszakban van szezonja.

-          A virágok mennyisége. Az alkalmi csokrokkal szemben, a menyasszonyi csokor ötször annyi virágot tartalmaz, általában teljesen tömött. Ebből adódóan nem 4000 forintba fog kerülni, mint egy sima 5-10 szálas csokor.

-          Ezek a virágok „prémium” virágok. Ez azt jelenti, hogy optimális esetben nagyon gondosan átválogatják őket, teljesen hibátlannak és 100% frissnek kell lenniük.

-          A tartósság növelése érdekében valamilyen anyaggal kezelik le őket, ami rájuk is fér, hisz hosszú órákat kell kibírniuk víz nélkül, nyirkos tenyerek között.

-          A csokor típusa (formája), dekorációs elemek fajtája, mennyisége

-          (Munkaórák száma, anyagár, rezsi)

Azért ne keseredjünk el, egy menyasszonyi csokor kihozható 8-10.000 forintból, még akkor is, ha bevalljuk, hogy milyen eseményre lesz!

Sokan nagyon sok tételt rendelnek a virágostól, a csokron kívül mindenféle gigantikus virágdíszeket az összes esketési helyszínre, de még a lagzin is az összes asztalra. Meg ugye a (szerintem teljesen felesleges) autóra, a tortára, és akkor már ugye kitűzőt, szalagot az egész násznépnek. Csokorka a szülőknek, csokorka a koszorúslányoknak, ja és persze a dobócsokor, mert a sajátunkat tutira nem dobjuk el (mondjuk ez érthető, ha már ennyibe került). Egyszóval ne csodálkozzunk a több tízezer forinton, ha kifosztjuk a virágpiacot. Szerintem viszont az egész pakkot ki lehet hozni 20-30-ból, ha ésszerű döntéseket hozunk.

-          A ceremónián felhasznált asztaldíszt miért ne tehetnénk ki újra a lagziban?

-          A templomban használt díszt akár közösen is fizethetjük az aznap esküdő többi párral.

-          A lagzin virágok helyett találjunk ki más asztaldíszt. Amúgy is kell hely a kajának.

-          Az autót – ha lesz – ki lehet dekorálni szalagokkal is. Nem, nem gyorsmasnira gondolok.

-          A tortát élő virág helyett rengeteg más módon is ki lehet dekorálni.

-          Szülőcsokor helyett kitalálhatunk valami sokkal frappánsabb, maradandó ajándékot is a szülőknek.

-          A koszorúslányoknak nem kell gigantikus csokor, akár elég lehet egy csuklódísz is.

-          A dobócsokor is lehet kicsi és egyszerű.

-          Kitűzőt csak annak adjunk, akinél van jelentősége (vőlegény, férfi tanú, esetleg örömszülők, vőfély/ceremónia mester)

Korábban volt már szó a tortáról, most viszont kicsit részletesebben szeretném taglalni ezt a témát.

Egyrészt szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy biztosan ragaszkodunk-e a marcipán/fondant réteghez, ami megjegyzem több kiló porcukorból van, és a legtöbb ember ki nem állhatja. Abban azért egyetértek, hogy szép lesz tőle az összhatás, és hogy ezekkel az elemekkel igen változatosan, de könnyen lehet dekorálni. Jó alternatíva lehet egy könnyű tejszínhabos bevonat, ezzel is nagyon szépen lehet dekorálni.

Azért azt tudni kell, hogy ez a cukrászosdi nem csak kulináris hozzáértést igényel és művészeti érzéket, de eléggé vágni kell a természettudományokat is hozzá, főleg ha egy többemeletes kreálmányról beszélünk, aminek akárhogy is nézzük, statikus szempontoknak is meg kell felelnie. Ezeket a tortákat úgy kell összeépíteni, hogy szilárdan álljanak egymáson a rétegek, és lehetőleg bírják valamilyen szinten a strapát. Nem minden bevonat kompatibilis minden krémmel, így ha a cukrász azt mondja, hogy nem javasol túrót rakni a marcipán alá, vagy hogy csokival bevont tortára nem lehet építeni, akkor higgyünk neki. Ezért mindenképpen érdemes megkérdezni a szakembertől, hogy milyen bevonat milyen tölteléket és dekorációt bír el.

Mire figyeljünk még?

-          A torta szállítása lehetőleg hűtőkocsiban megoldható-e?

-          Általában minden vendégre egy szelet tortát számolnak, a valóságban nem mindenki fog belőle fogyasztani, aki pedig fog, nem feltétlenül akar gigantikus szeletet enni belőle a 9 fogásos vacsora után. Ha spórolni akarsz ezen a körön, nyugodtan kérj kisebb tortát! (100 főre 80-as szeletes tortát javasolnak.)

-          HŰTÉS, HŰTÉS, HŰTÉS! Mindenképpen legyen megoldható a torta biztonságos tárolása a lagzi helyszínén! Ugye nem akarod, hogy a vendégeid egymásnak adogassák a vécékilincset a bulin? Akkor ne tetesd ki az asztalra mielőtt hivatalosan debütálna a torta!

-          Sokszor látni olyan megoldást, hogy a 10 kilós tortát két ember hozza be kézben. Általában nincs belőle baleset, de a videót megnézve, magad is meggyőződhetsz róla, hogy ez mennyire abszurd ötlet. Egy kis szervírozó kocsi sokkal praktikusabb minden szempontból. 

-          A tortát a legfelső emeleten kezdjük el felszeletelni. Nekem evidens, de úgy tűnik nem mindenkinek az.

-          Érdemes kóstolgatni az adott cukrászda kínálatát, normális helyen szerveznek kóstoltatást is, simán lehet, hogy kiperkálunk 40 ezret egy gyönyörű, de ehetetlen vacakra, aminek a legmeghatározóbb komponense a cukor. Ezt persze a krém színétől függően lehet piros színű margarinos cukor, esetleg barna színű is.

Mi határozza meg a torta árat?

Sokan azt tanácsolják a különböző internetes fórumokon, hogy ne valljuk be, hogy esküvői tortát szeretnénk, hanem mondjuk azt, hogy szülinapra lesz. Biztos vannak helyek, ahol az esküvő szó hallatán vastagabban fog a ceruza, de alapvetően a következő tényezők befolyásolják az árat:

-          Szeletszám. Ha az adott cukrászdában egy torta szeletára 400 forint, mi pedig egy 100 szeletes tortát akarunk, akkor nincs min csodálkozni, ha 40.000 forintot kóstál a négyemeletes torta.

-          A bevonat típusa nagyban meghatározza: a marcipán borzasztó drága, de valószínűleg a fondant is drágább, mint mondjuk ha csak krém van.

-          A dekoráció típusa, mennyisége

-          Forma, íz, építészeti kellékek típusa

-          (Munkaórák száma, anyagár, rezsi)

Avagy egy újabb lehúzós tétel, amire százezreket el lehet tapsikolni szemrebbenés nélkül, de minek?

Gondolom voltál már esküvőn életedben. Kérlek, idézd fel, milyen volt a dekoráció! Na, ugye, hogy nem megy, vagy csak halványan dereng? Manapság ennek túl nagy jelentőséget tulajdonít egy csomó ember, pedig a dekoráció igazán senkit nem érdekel, és csak akkor lehet lényeges, ha alapból egy lepukkantabb helyszínen van a lagzi. Szinte vicc kategória 60.000-ért lebérelni a székszoknyákat. Persze, elegáns meg minden, de seeeemmmmmi jelentősége, hogy van-e, vagy nincs. Ugyanez a helyzet a körasztalokkal. Ha szerinted jobb megoldás kis asztalokhoz ültetni a famíliát, és a vacsora helyszínén kisebb szögletes asztalok vannak, akkor elég összetolni kettőt-négyet, és kész.

Szerintem MINDENKI jobban érzi magát, ha oda ül, és azok mellé, akikkel szeretné tölteni az estét. Én még olyan lagziban nem voltam, ahol ültetés volt, és jól éreztem volna magam azzal az asztaltársasággal, akik mellé ültettek! Igen, a lakodalom minden percét olyanokkal akarom tölteni, akiket egyáltalán ismerek, és a vőlegény rokona lévén nem, nem vagyok kíváncsi a menyasszony kollégáira csak azért mert velem egyidősek.

Tele van az internet jobbnál-jobb sk ötletekkel. Ha időben kitaláljátok az elképzeléseiteket, néhány jóízlésű rokon és barát segítségével teljesen egyedi dolgokat lehet készíteni. Persze ez egy csomó idő, de jóval olcsóbb megoldás. Szerintem hangulatra is sokkal barátságosabb, mintha mindenről süt, hogy méregdrága volt. Sok dolgot érdemes inkább bérelni (eszedbe ne jusson 50 db vázát, gyertyatartót vagy akár 80 méter organzát megvenni!).

Természetesen az sk-dolgokkal is vigyázni kell. Ha például nem molinófelhelyezéssel foglalkozol nap mint nap, akkor valószínűleg fingod sincs, hogy aggass fel 180 db lampiont szakszerűen, ezesetben tényleg érdemes profikra bízni a dolgot! És lehetőleg az esküvő előtt csak mértékkel dolgoztasd halálra a rokonaidat, különben tuti elhúznak aludni 10-kor.

Először is döntsük el, hogy van-e erre keretünk! Megkérhetjük az ismerőseinket, hogy fotózzanak az eseményen, de  ebben az esetben mindenképpen számoljunk a következő faktorokkal:

- A vendégek feladata első sorban az, hogy szórakozzanak. Ha rásózol valakire egy ilyen jelentőségű feladatot, lehet, hogy feszengve fogja végigülni az estét, folyton kötelességének fogja érezni, hogy a kérésednek eleget tegyen.

- Vagy nem. Mert mi van, ha a kérés ellenére mondjuk mégis szórakozik? Ne adj isten olyan állapotba kerül, hogy jobb is, ha elveszed tőle a kamerát?

- Az első variációnál maradva, induljunk ki abból, hogy lelkes, de gőze nincs a fotózásról/filmezésről. Ez egy eléggé valószínű forgatókönyv. Mi van, ha csinál 300 képet, amiből kb. 2 használható?

- A megkért ismerősöd lehet, hogy tényleg tud fotózni, és lő is pár jó képet, de az életben nem fogja elküldeni neked, mert az esemény után feledésbe merül, és az egész egy nagy szívességszagú katyvasz lesz. 

- A megkért ismerős elvileg ért a dologhoz, fizetni is akarsz érte, de az ominózus "mennyi lesz?" -kérdésre mindig azt feleli, hogy "Nem veszünk össze rajta." Aztán majd jön a jó kis meglepi, amikor közli, hogy 100 ropi lesz. 

Ezzel szemben, ha a szolgáltatásért fizetsz:

- Optimális esetben van róla szerződésed, tehát valószínűleg a szolgáltató eleget fog tenni a megrendelésnek.

- Ha nem tesz eleget, vagy nem megfelelően, akkor akár jogi útra is viheted a témát. A szívességszagú ismerősöddel pedig csak jól összeveszel. Friendship over.

- Ha profit bízol meg, nagyobb valószínűséggel profi anyagot kapsz kézhez.

- Ez azért is fontos, mert az emlékek idővel megkophatnak. A képek (és/vagy a videók) azok a felmutatható dolgok, amelyek tényleg megmaradnak erről az eseményről. Hát nem sokkal jobb, ha vannak? Vissza lehet nézni bármikor, sőt meg lehet mutatni az utódoknak. Elcsépelt, de igaz.

Most, hogy így lebeszéltelek az amatőr megoldásról, térjünk rá arra, hogy ki mit tart profinak, és persze ne feledjük a piszkos anyagiakat! RENGETEG szolgáltató van, aki magát hozzáértőnek gondolja. Nem véletlenül fogalmaztam így. Általában mindenki tesz fel referenciát a honlapjára (akinek saját domaines honlapja sincs 2014-ben, az totál felejtős). Ezen anyagok megszemlélése után nagyjából meggyőződhetünk arról, hogy az ízlésünknek megfelelőek-e a képei, videói. Számomra döbbenetes, hogy milyen iszonyú mennyiségű ízléstelenséggel, igénytelenséggel lehet esküvői megbízást kapni, de hát ez teljesen szubjektív. Valaki imádja a szívnyakú hattyúpárt, valakit kiver a víz, ha meglátja. Ezzel nem lehet mit kezdeni. 

Sajnos a minőségnek ára van. Szép, jó munkához idő kell, és ebben a szakmában nem 500 forintos az órabér, főleg ha az illető számlaképes is - ami ugye alap kéne, hogy legyen. Tehát nem várható el, hogy 300 retusált képért mondjuk csak 30.000 forintot kelljen fizetni.

Ami befolyásolja az árat: a nyers anyag elkészítésének időtartama (hány kép készül, hány órán át tart a forgatás), utazás esetén útiköltség, esetleg szállás, az anyag feldolgozásának időtartama, eszközök amortizációs költsége - igen, könyvelőnyelven van ilyen, stábköltség, ha többen vannak, mindenféle rezsidíj, ami a munkaórák számával függenek össze. Videósnál az elkészült, vágott anyag hosszúsága is nagyban meghatározza az árat.

Honnan tudod, hogy jó minőségű szolgáltatást kapsz?

- Mindenképpen nézd végig a referenciaanyagokat!

- Esetleg keress rá az adott illetőre, hátha találsz valami fórumbejegyzést vagy véleményt róla!

- Profi technikával dolgozik.

- Jellemzőbben a videósoknál többen vannak, és több eszközzel dolgoznak párhuzamosan - így több szögből is fel tudják venni az eseményeket.

- Nem sokkal olcsóbb, mint más.

Amin spórolhatunk: Ne kérjünk több száz képet, és 2 órás doku videót! Ki fogja ezeket végignézni? Hidd el, hogy a leglelkesebb nagymamád is beleun a képnézegetésbe úgy az ötvenedik ugyanolyan pózolós kép után, a többórányi esküvői dokumentumfilmek pedig végképp dögunalmasak. Nem sokkal izgibb egy 5-10-20 perces cinematográfia, amit könnyedén megoszthatsz a neten, mint osztogatni a méreg drága (mellesleg nem tartós) díszdobozos dvd-ket? (Amire jó esetben mindenki csak egyszer szánja rá magát, hogy végignézze, ha egyáltalán képes rá, utána besuvasztja valahova a polc leghátuljába.)

Miért válaszd a cinematográfiát?

- Rövid, de velős. Csak az izgi részek vannak benne.

- Emellett sokkal élvezhetőbb, mert dinamikusabb, filmszerű videó.

- Sokkal olcsóbb, mint a többórás dokumentumfilm, mert kevesebb munka van vele.

Sajnos a legtöbb szolgáltató nem ír árakat a honlapján, ez részben azért is van, mert egyedi igényekkel kereshetik meg őket, így nem biztos, hogy vannak egységesen alkalmazható áraik. Árajánlatkérésnél ezért legyél nagyon részletes! Mindenképp kérdezz rá, hogy nettó vagy bruttó árról van-e szó! Írd meg nekik, hogy milyen események dokumentálására van igényed (szertartás - templomi, polgári, buli, fotósnál kreatív fotók, stúdió - ez már kiment a divatból, csoportképek, stb.)! 

Gyökérfaktor:

- Fotós, aki vízjeles képeket ad.

- Fotós, aki nem retusál, színkorrigál, egyszóval nem szerkeszt, vagy bénán csinálja.

- Fotós/Videós aki béna effektekkel tolja tele az anyagot (giccses keretbe foglalja, csillogás, villógó szív és társai - esetleg videó esetén ezek hangeffektezése :D)

- Fotós/Videós, aki életlen képeket csinál.

- Fotós/Videós, aki eltűnik, vagy nem azt adja, amiben megegyeztetek.

A legegyszerűbb módja a vendéglista elkészítésének, ha csinálunk egy google tábláztot a drive-on, amit mindkét fél szerkeszthet. Ne felejtsünk el kalkulálni a "párokkal", az illendőség úgy követeli, hogy a meghívó két főre vagy egy komplett családra szól! Jelöljük azt is, hogy kinek a meghívásáért ki felelős! Érdemes a vendégeknek előre jelezni telefonon vagy személyesen az eseményt, még mielőtt meglennének a meghívók.

Biztos mindenkinél vannak olyan rokonok, régi ismerősök, akiknél nehéz eldönteni, hogy meg kell-e hívni. Netán belefutunk abba, hogy oké, ha meghívom a munkahelyemről Bélát és Józsit, akkor vajon mit fog szólni Gábor és Kristóf, ha őket nem? Nehéz meghúzni a határt. Én például azt a helyzetet is nehezen kezelem, ha egy ismerős fülébe eljut a hír, és megkérdezi: hallom, házasodsz, meghívsz? De tényleg, erre mit lehet mondani? Egyáltalán honnan tudjam, hogy komolyan gondolja-e?

Minden esetre mi csináltunk egy fullos és egy csökkentett létszámú listát. Ezen a ponton jegyeznék meg egy nagyon fontos szabályt. Általában mindenki azt gondolja, hogy sok vendég=sok kiadás. Igaz, hogy minél több vendég van, annál több az étkeztetés költsége, de ne feledkezz meg a fix költségekről sem! Azokat nem befolyásolja a vendégek száma, így valójában minél többen vannak, annál nagyobb az esélye annak, hogy a fix költségekből visszajön valamennyi. Kb. 80 főtől számíthatunk erre.

(Természetesen nem szabad az esküvőnek a várható bevételről szólnia, és valószínűleg lesz olyan vendég, aki ragaszkodik a tárgyiasult ajándékhoz. A fentiek csupán praktikai szempontokat vizsgálnak.)

A következő lépés a kiértesítés. Tapasztalatom szerint két típusú reakció van: a kitörő öröm, és akiről süt, hogy a "gratulálunk" mögött a "mennyibe fog ez nekem kerülni?" gondolatmenet húzódik meg. Érdekes volt, hogy például voltak olyan rokonok, akiknél kicsit billegett, hogy meghívjuk-e, és ehhez képest borzasztóan örültek a hírnek, néhány közelebbi rokon pedig rögtön elkezdett matekozni, hogy utazás, szállás, ajándék, húha. Na, az ilyen elég kiborító tud lenni. 

Sablon meghívószöveget találni a neten, általában minden oldalon ugyanazt a 20-at. Ízlés dolga, hogy akarunk-e olyan furfangos szófordulatokkal élni, mint például, a "Miután meggyőződtünk arról, hogy nekünk együtt a legjobb...". Szerintem ennyi erővel azt is írhatod, hogy "Miután meggyőződtünk arról, hogy nekünk már nem lesz jobb..." Igazából bőven elég, ha benne van, hogy mikor és hol lesz a szeánsz. 

Mellékelhetünk a meghívóhoz egy GYIK rovatot, ha van egyéb megosztandó fontos információ. Kérj visszajelzést a részvételi szándékról- pontos létszámmal, illetve itt érdemes taglalni a szállás-igényeket, a nászajándékot, stb.

Maga a meghívó ma már lehet nagyon extra formájú, mintájú, masnis, gombos, virágos, szalagos (dobozban tekercs, üvegfiolában - ami postázva garantáltan összetörik), sőt lehet videómeghívó is. A kézbevehető verziónál maradva, sok nyomdának vannak ilyen sablonjaik, de azt nem árt tudni, hogy ezek az extrázások csilliárdba kerülnek. Egyik ismerősömék 50 db meghívó nyomtatására kaptak egy hetvenezres ajánlatot, holott a nyomtatás, vágás, hajtás ennél nagyobb tételnél sem kerül 10-15.000 forintnál többe. Nagyon sokféle papír van (matt, fényes, mintás, átlátszó, csillámos, stb.), a vastagságot grammban mérik. Általában a papír fajtája nem befolyásolja radikálisan az árat. 

Ha egyedi meghívóra vágyunk, inkább tervezzünk vagy terveztessünk saját mintát. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha ezt a munkát nem grafikus végzi szakszerűen, akkor a legtöbb nyomdában, némi extra összegért bevállalják, hogy nyomdakészre szerkesztik a mintát (ez többek között azt jelenti, hogy bejelölik a vágásokat, és méretre igazítják). Persze fontos, hogy nagyítás mellett se legyen pixeles a kép, szerkeszthető formátuma legyen a fájl, stb.

Valaki fontosnak tartja, hogy egy sima borítéknál elegánsabba tegye a meghívót (sőt, Amerikában például divat a dupla boríték (egy sima fehér amin a címzés áll, és egy díszboríték, amiben a meghívó van), de érdemes észben tartani, hogy a borítékot a legtöbben kidobják 5 perc után. Törekedjünk a személyes kézbesítésre, de ha ez nem megvalósítható, ne felejtsünk el számolni a postaköltségekkel!

Ezen a ponton be kell vallanom, előtört a görligörl énem, ugyanis évek óta (a szalagavató óta) nézegetem a menyasszonyi ruhaszalonok kínálatát. Jó tudom, égő, de legalább arra nem vetemedtem, hogy menyasszonynak adjam ki magam, és csak a próbálgatás kedvéért bejelentkezzem szalonokba.

Egy ideje elég konkrét elképzeléseim voltak a számomra ideális fazonról, színről, állagról. Van egy titkos mappa a számítógépemen, ahova le is mentettem néhány képet. Volt néhány sokáig kedvenc modell, amiben azóta biztos vagyok, hogy nem az igazi. Pár éve találtam a Maggie Sottero márka honlapját, és  kb évente egyszer rámjött, hogy nézegessem az aktuális modelleket. Ki is néztem, hogy Magyarországon melyik szalon foglalkozik ilyen ruhák forgalmazásával (az egész országban összesen kettő). Persze nem vetettem el más szalonokat sem, de ebben a kérdésben elég rendíthetetlen voltam.

A mi esetünkben viszonylag hirtelen dőlt el az esküvő időpontja, mert úgy volt, hogy financiális okokból csak jövőre lesz, de aztán úgy alakult hogy mégis idén nyáron. Így, elszalasztva az összes esküvői kiállítást és hasonló rendezvényeket, február végén ott álltam kétségbeesetten, hogy atyaisten, nekem aztán tuti nem lesz már ruhám. Ilyenkor már minden szalont kifosztottak, satöbbi.

Most szeretném leszögezni, hogy ez HAZUGSÁG! Ez egy béna marketing duma, amit megpróbálnak lenyeletni a házasulandókkal, hogy lehetőleg már másfél évre előre lekössék a helyszínt, és minél több idejük legyen hülyeségre költeni, amire eredetileg nem is akartak. Ugyan nem akarom bírálni az esküvős rendezvényeket, mert nem voltam egyen se, de ismerőseim voltak, és ami nekem átjött, az az, hogy javarészt baromságokra beszélnek rá jó drágán. Meg hát ugye mantrázza az összes kiállító, hogy jajj, idén már semmi nincs, minden foglalt, teljes képtelenség februárban elkezdeni egy nyári esküvő szervezését. Ne higgyétek el!

A másik fontos dolog, amit nem árt figyelembe venni, mielőtt egy évvel az esemény előtt lefoglalod a ruhádat: a tested változhat egy év alatt egy csomót! Sok menyasszony ilyenkor fogyókúrába kezd, valaki teherbe esik, stb. Lehet, hogy a régen kiszemelt és lefoglalt ruha később már nem tetszik vagy nem úgy áll, mint korábban.

Nagyon fontos kalkulálnod azzal, hogy a katalógusokban (agyonretusált) szupermodellek vannak általában. Nem biztos, hogy minden fazon úgy állna rajtad, mint rajtuk, ezért mindenképpen olvasd el azokat a tanácsokat, amelyek különböző alkatokhoz illő ruhákról szólnak!

Szóval miután a koszorúslányaim teljes mellbedobással vállalkoztak arra, hogy kérnek nekem időpontot a szalonba (hjah, kérem), már másnap mentünk is. Kiválogattam a szalon honlapján azokat a ruhákat, amik érdekeltek - ezért egyébként rendkívül hálásak a szalonok, és mit ad Isten? Az első ruha amit felvettem, tökéletes volt! Imádom! Tökéletesen jó rám, igazítani se nagyon kell, és csodálatosan gyönyörű, de hát milyen lenne? :D

Felvettem még egy másikat (ekkor már mondhatni rutinosan markolásztam a mellem - mivel az első ruhánál közölte a szalonos csaj, hogy a befűzés kivitelezéséhez szorosan fognom kell a ruhát a mellemnél), de nyomába sem ért az elsőnek, amit utána visszavettem még egyszer. Úgyhogy miután kigyönyörködtük magunkat bennem, fájó szívvel levettem, és már perkáltam is a foglalót. (Najó, majdnem. Igazából babonából csak 500 forint volt nálam, mert úgy voltam vele, hogy ha egy vagyon van nálam, tuti nem találok jó ruhát. Így igazából csak másnap fizettem ki a foglalót, ami amúgy 30%-a a teljes bérleti díjnak. Ha már technikai részleteknél tartunk, a bérleti díjon felül 30% kauciót is kell fizetni, amit persze visszakapunk, ha nem zúzzuk le a ruhát.)

Egyébként a szalonban rendkívül jól szórakoztunk, és meg is dícsértek, amiért nem vagyok a három órán keresztül variálós típusú menyasszony - ez amúgy a puszta a véletlen műve. Azért a biztonság kedvéért leteszteltem az ott dolgozó hölgyet (nem akartam, hogy csak illendőségből mondja, hogy milyen jól áll a ruha): nekiszegeztem a kérdést, hogy a teltebb menyasszonyoknak hogyan mondja meg, ha szarul áll nekik egy fazon? A vizsgán átment. ("Felvezetem neki, hogy mi hasonló alkatúak vagyunk, ezért sokkal előnyösebb lenne egy ilyen-olyan-amolyan modell.")

Persze a tett helyszínén jelenlévőkön kívül nem sok embert avattam be a "mennyibe kerül?" kérdéskörbe, mindenkit leráztam azzal, hogy sokba. Akit le lehetett. Akit nem, annak bevallottam, de vagy azért mert ők is menyasszonyok, vagy azért mert nem lehetett őket levakarni. Az előbbiek szomorúan bólintottak - persze, ők tisztában vannak az árakkal, az utóbbiaktól jöttek a "Te nem vagy normális!", "Miért nem Ukrajnából/Szerbiából/Romániából/Tadzsikisztánból béreltél inkább, tizedannyiba került volna!", "Ennyiért már varrathatsz..."beszólogatások. Az ilyeneneket egyszerűen muszáj ignorálni. Az esküvőnk egyetlen luxus szegmense lesz a ruhám - ebből nem akarok leadni, de persze igaz, hogy ezek az opciók játszanak. Csakhát, egy varrónő nem fog Maggie Sottero ruhát varrni, vagy akár hasonlót sem. Egy méter strasszos csipke kb. 20.000 forintnál kezdődik, és egyáltalán nem biztos, hogy tetszene, amit egyáltalán találok a méteráru boltban. Ezeknek a ruháknak az elkészítése iszonyat precizitást és szaktudást igényel. Biztos vannak jó magyar varrónők, de nekem ez a megoldás az ideális és kész. Mellesleg mi a fenét kezdenék utána a ruhámmal? Jah, biztos néha felvenném otthon a tévézéshez.

Pár héttel később eljátszottam még egyszer a műhisztit a cipővel kapcsolatban ("én aztán biztos nem fogok jó cipőt találni, vagy ha igen, borzasztó drága lesz, de nem fogok tudni benne járni, amúgy is már zárnak a boltok"). Bementünk az első cipőboltba a West endben, ahol az első fehér cipőt megvettem. Kényelmes, és a lélektani határon belül mozgott az ára. :D Persze érdemes fontolóra venni, hogy valóban ki fogok-e bírni minimum fél napot egy nem túl magas, de azért nem lapos alkalmi cipőben. Nem nagyon szoktam magassarkúban járni, szóval egyértelműen azt válaszolnám, hogy nem. Vettem bele talpbetétet, meg teszek majd bele sarokfogót is, hogy ne lépjek ki belőle. (Még a végén valami elvetemült csóka pezsgőzni akarna belőle...)

Ami a koszorúslányok ruházatát illeti: érdemes tisztázni az elején, hogy ki fizeti! Ha a lányok állják a saját ruháik költségét, azért ezt utólag meghálálhatjuk nekik valami meglepivel. Ruhát lehet bérelni, venni, vagy varratni. Szerintem az utóbbi megoldás a legpraktikusabb, egyrészt mert így megmarad nekik a ruckó, másrészt mindenki olyan fazont varrathat magának, amilyenben jól érzi magát. Eszedbe ne jusson mindenkit ugyanolyanba öltöztetni (kivéve ha szupermodellek)! Kicsi az esélye, hogy mindenkin tökéletesen fog állni ugyanaz a szabású ruha. Arra viszont figyelj, hogy ugyanabból anyagból készüljenek a ruháik!  

Uraim, ti következtek!

Nektek jobban megéri esküvői szettet varratni. Ha nem túl csicsás az anyag, akkor kiválóan alkalmas lesz még arra, hogy viseld más eseményeken. (Persze, csak ha nem hízol el, ami állítólag a házasság mellékhatása.)

Egy jó öltöny általában simán lehet 70.000+ forint is, mi találtunk egy szuper helyet, ahol 20-30.000-ből megvan. 

Szóval a lehetőségek: szmoking, öltöny, frakk. Utóbbi szerintem túl giccses, a szmokinghoz pedig csokornyakkendő (esetleg francianyakkendő?) dukál. Vehetsz alá mellényt, de ha nyáron van az esküvő, ez tutira öngyilkos merénylet. Ingből vegyél jó párat, úgyis összeizzadod fél óra alatt. A hosszú ujjú elegánsabb, de ha nyári esküvő, felejtsd el! Neked is kelleni fog -lehetőleg a szettedhez passzoló- lábbeli. Valakin dögös a világos (pl. drapp) öltöny, de biztos azt akarod, hogy feltűnően ünnepelje magát a pörkölt szaft a zakódon, ha ne adj isten, oda kerülne? Arról nem is beszélve, hogy egyes foltok nem tágítanak még egy-két vegytisztítózás után sem. Persze, nem indulok ki abból, hogy úgy eszel, mint egy óvodás, de abból viszont érdemes kiindulni, hogy az esküvők általában féktelen mulatozásba csapnak át. 

Gyökérfaktor:

- A szalon, ahol időpontot egyeztetsz, és mégis várakoznod kell.

- A szalon, ahol pofákat vágnak, ha sok ruhát akarsz felpróbálni, nem segítenek az öltözésben, nem mondják el részletesen, mit hogyan kell felvenni, levenni és viselni.

- A szalon, ahol nem mondják meg az igazat arról, hogy nem áll neked jól egy ruha.

- A szalon, ahol elfelejtik közölni, hogy kauciót is kell fizetni (valamint, hogy milyen körülmények között vonnak le belőle, ha visszavitted a ruhát), illetve egyéb rejtett költségekkel operálnak.