Figyelem, az alábbi írás szigorúan szubjektív vélemény, nem akar megsérteni sem párokat, sem vőfélyeket!
Ezzel nagyjából be is vezettem, hogy engem kiráz a hideg ettől a vőfélyesditől. Én igazából felfogni sem bírom, hogy miért fizet valaki azért, hogy élete legszebb napján órákon keresztül égessék a családja és a barátai előtt, folyamatosan a szexuális élete legyen terítéken, és belekényszerítsék olyan feladatok elvégzésébe amik gusztustalanok, ízléstelenek, és a legkevésbé sem viccesek.
Köszönöm szépen, nem vagyok prűd, de nem akarok a nagymamám előtt a pina rendeltetésszerű használatáról diskurálni, és nem akarok holmi tojásokat dugdosni a vőlegényem gatyájába. A legutóbbi lagzin, amin voltam, várandós volt a menyasszony, és egész este arról témázott a vőfély, hogy milyen hálószobai aktivitások várhatóak a nászéjszakán.
Egyébként szintén a legutóbbi esküvőn tapasztaltuk a következőket:
- Amikor behozták a leveshúst, letettek a pár elé egy tálat, amin két csirkecomb volt felállítva V-alakban. A vőfély roppant szellemesnek tartotta megjegyezni, hogy bizonyára a menyasszony combjai is így fognak állni a nászéjszakán. Aztán valami hülye játék keretében kiderült, hogy a combokra madzag van kötve, ezért könnyű volt azokat „ellopni”. Ezt követően a vőlegénynek meg kellett esküdnie, hogy nem fog mást engedni a felesége combjaihoz. Már elnézést, de mi van, ha nem ilyen konvencionális szemléletet képvisel a pár? Amúgy meg, nem kurvára ízléstelen csirkecombokhoz hasonlítani a menyasszony combjait? Meg úgy egyáltalán muszáj a vacsora közben ekkora közönség előtt a szexuális életükről beszélni?
- Persze, ez még csak az eleje volt a dolognak. A következő játékban a vőfély postásnak öltözött, roppant szellemes kamuleveleket hozott a vőlegény korábbi szeretőitől, majd a menyasszony üzenetét is kézbesítette, ami egy üres boríték volt. Ezt szétvagdosta mindenféle hülye helyeken, majd a végén kihajtogatott belőle egy pinát. Hát, igen, jót nevettünk…
- Természetesen szó volt a várható utódokról is mindenféle formában – az megint senkit sem érdekelt, hogy az első egyébként már úton van.
- Ugye ez az egész műfaj arról szól, hogy a vőfély kicsit sem vicces versikékben adja a vendégek tudtára az eseményeket. Például, a „Kedves vendégeink! Elkészült a vacsora, melyet perceken belül tálnak. Jó étvágyat kívánok!” helyett végtelenített történeteket hallhatunk arról, hogy a kakas hogy kapirgált a tyúkszaros udvaron, a malac kergetőzött a mészárossal, a pörkölt meg a bika tökétől finom. Hát, köszi, mellesleg éhen halok, de ezt a bika tökét hanyagolhattuk volna. Egyébként meg az egész teljesen bullshit, a menyecskeruhába öltözött menyecskén utoljára 100 éve volt kendő, de azért a vers szerint be van kötve a feje, ugyebár.
- Ugye már mindenki közös háztartásban él esküvő előtt a párjával? Akkor nem kell, hogy kikérjenek a szülői házból…
- Köszönöm szépen, de nem fogok összetört tányérokat söprögetni, azért hogy meggyőződhessünk arról, milyen házias vagyok és ha ki mered mondani, hogy a takarítás a nők feladata, menten képen töröllek egy péklapáttal.
Persze a vőfély elsődleges szerepe a nép terelgetése, az esemény levezénylése. Erre tényleg célszerű megbízni valakit, hiszen nem te akarod kezelni a helyszínen felmerülő problémákat. És mindenkinek sokkal egyszerűbb, ha van egy határozott ember, aki tudja, hogy mikor mi fog következni, és képes a személyzetet, a zenekart és a vendégeket is irányítani. Ha szívesen kihagyod az esküvődön, hogy a vőlegénynek mindenféle tárgyakat kelljen belemártania a lábad közé szorított üvegbe a nagyanyád előtt, akkor szerintem keress egy ceremónia mestert. Ennél meg kitalálsz értelmesebb játékokat.