A legegyszerűbb módja a vendéglista elkészítésének, ha csinálunk egy google tábláztot a drive-on, amit mindkét fél szerkeszthet. Ne felejtsünk el kalkulálni a "párokkal", az illendőség úgy követeli, hogy a meghívó két főre vagy egy komplett családra szól! Jelöljük azt is, hogy kinek a meghívásáért ki felelős! Érdemes a vendégeknek előre jelezni telefonon vagy személyesen az eseményt, még mielőtt meglennének a meghívók.
Biztos mindenkinél vannak olyan rokonok, régi ismerősök, akiknél nehéz eldönteni, hogy meg kell-e hívni. Netán belefutunk abba, hogy oké, ha meghívom a munkahelyemről Bélát és Józsit, akkor vajon mit fog szólni Gábor és Kristóf, ha őket nem? Nehéz meghúzni a határt. Én például azt a helyzetet is nehezen kezelem, ha egy ismerős fülébe eljut a hír, és megkérdezi: hallom, házasodsz, meghívsz? De tényleg, erre mit leh
et mondani? Egyáltalán honnan tudjam, hogy komolyan gondolja-e?
Minden esetre mi csináltunk egy fullos és egy csökkentett létszámú listát. Ezen a ponton jegyeznék meg egy nagyon fontos szabályt. Általában mindenki azt gondolja, hogy sok vendég=sok kiadás. Igaz, hogy minél több vendég van, annál több az étkeztetés költsége, de ne feledkezz meg a fix költségekről sem! Azokat nem befolyásolja a vendégek száma, így valójában minél többen vannak, annál nagyobb az esélye annak, hogy a fix költségekből visszajön valamennyi. Kb. 80 főtől számíthatunk erre.
(Természetesen nem szabad az esküvőnek a várható bevételről szólnia, és valószínűleg lesz olyan vendég, aki ragaszkodik a tárgyiasult ajándékhoz. A fentiek csupán praktikai szempontokat vizsgálnak.)
A következő lépés a kiértesítés. Tapasztalatom szerint két típusú reakció van: a kitörő öröm, és akiről süt, hogy a "gratulálunk" mögött a "mennyibe fog ez nekem kerülni?" gondolatmenet húzódik meg. Érdekes volt, hogy például voltak olyan rokonok, akiknél kicsit billegett, hogy meghívjuk-e, és ehhez képest borzasztóan örültek a hírnek, néhány közelebbi rokon pedig rögtön elkezdett matekozni, hogy utazás, szállás, ajándék, húha. Na, az ilyen elég kiborító tud lenni.
Sablon meghívószöveget találni a neten, általában minden oldalon ugyanazt a 20-at. Ízlés dolga, hogy akarunk-e olyan furfangos szófordulatokkal élni, mint például, a "Miután meggyőződtünk arról, hogy nekünk együtt a legjobb...". Szerintem ennyi erővel azt is írhatod, hogy "Miután meggyőződtünk arról, hogy nekünk már nem lesz jobb..." Igazából bőven elég, ha benne van, hogy mikor és hol lesz a szeánsz.
Mellékelhetünk a meghívóhoz egy GYIK rovatot, ha van egyéb megosztandó fontos információ. Kérj visszajelzést a részvételi szándékról- pontos létszámmal, illetve itt érdemes taglalni a szállás-igényeket, a nászajándékot, stb.
Maga a meghívó ma már lehet nagyon extra formájú, mintájú, masnis, gombos, virágos, szalagos (dobozban tekercs, üvegfiolában - ami postázva garantáltan összetörik), sőt lehet videómeghívó is. A kézbevehető verziónál maradva, sok nyomdának vannak ilyen sablonjaik, de azt nem árt tudni, hogy ezek az extrázások csilliárdba kerülnek. Egyik ismerősömék 50 db meghívó nyomtatására kaptak egy hetvenezres ajánlatot, holott a nyomtatás, vágás, hajtás ennél nagyobb tételnél sem kerül 10-15.000 forintnál többe. Nagyon sokféle papír van (matt, fényes, mintás, átlátszó, csillámos, stb.), a vastagságot grammban mérik. Általában a papír fajtája nem befolyásolja radikálisan az árat.
Ha egyedi meghívóra vágyunk, inkább tervezzünk vagy terveztessünk saját mintát. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha ezt a munkát nem grafikus végzi szakszerűen, akkor a legtöbb nyomdában, némi extra összegért bevállalják, hogy nyomdakészre szerkesztik a mintát (ez többek között azt jelenti, hogy bejelölik a vágásokat, és méretre igazítják). Persze fontos, hogy nagyítás mellett se legyen pixeles a kép, szerkeszthető formátuma legyen a fájl, stb.
Valaki fontosnak tartja, hogy egy sima borítéknál elegánsabba tegye a meghívót (sőt, Amerikában például divat a dupla boríték (egy sima fehér amin a címzés áll, és egy díszboríték, amiben a meghívó van), de érdemes észben tartani, hogy a borítékot a legtöbben kidobják 5 perc után. Törekedjünk a személyes kézbesítésre, de ha ez nem megvalósítható, ne felejtsünk el számolni a postaköltségekkel!
